Első napunk Madeirán

Mára semmi programot nem terveztük, az utóbbi idő fáradalmait akartuk egy kicsit kipihenni, mielőtt valamit csinálunk.

Kilátás a teraszunkról

Ébredés után az első útam az ablakhoz vezetett, hogy megnézzem milyen idő van. Csodás napsütéses idő volt, gyönyörű kilátással. És az időjárás jelentés jó időt mondott mára, és nem jelzett esőt.
Mivel a reggel még egy kicsit hűvös volt, fürdőzésre még nem volna alkalmas, úgy gondoltuk reggeli után elmegyünk egy kicsit sétálni a közelben lévő promenéden.



De először megreggeliztünk az étterem teraszán, ahol már most olyan napsütés volt, hogy egy szál polóban is melegünk volt. Nagyon élveztük a szép kilátást, a jó időt.

Szállodánk

Miután a kávénkat is befejeztük,  útnak indultunk. 

A térkép szerint a szállásunk közelében van egy beach, ahogy nyáridőben lehet fürödni, és onnan indul egy promenéd, amin egy darabig el lehet sétálni.

Nagyon szép úton mentünk, pálmafák, bokrok, virágok mindenfelé.

De a szó szoros értelmében vett beachet sehol nem láttunk, inkább csak néhány köves részt, ahova le lehetett feküdni, és valahogy be lehetett menni a vízbe.

Itt nincs homokos part, vagy sziklás, vagy apró köves. Volt, ahol medencék voltak a parton, ahova be lehetett fizetni, mint egy strandra.

Több helyen vulkanikus kövek, sziklák voltak a parton.

Elmentünk a promenéd végéig, és akkor már olyan meleg volt, hogy visszafordultunk, hogy a szállodánk medencéjében pancsoljunk egy kicsit.

Átöltöztünk, és egyből mentünk a medencéhez. Hát nem volt túl meleg a víz, elég nehéz volt belemenni. De amikor végre bele tudtunk csobbanni, akkor már nem is volt olyan hideg. Egy kicsit úszkáltunk, aztán kifeküdtünk napozni. Kb. egy óra múlva teljesen befelhősödött, így újra programváltozást csináltunk. Ahelyett, hogy csak a medence mellett üldögéltünk volna, úgy gondoltuk, inkább bemegyünk Funchalba, és megnézünk egy szép kertet.

Köszönet a google mapnek, minden információt meg tudtunk szerezni, amire szükségünk volt (melyik busz honnan, mikor megy, stb.), és nem sokkal 2 óra előtt már bent voltunk Funchal központjában, ahonnan némi várakozás és nézgelődés után egy másik busszal tudtunk továbbmenni a Palheiro kerthez (Quinta do Palheiro).


A kert 500 méterrel a tengerszínt felett található, úgyhogy a busz a keskeny kanyargós hegyi úton "robogott" fölfelé. Félelmetes volt látni, hogy a buszvezető egy kézzel kormányzott, közben valakivel beszélgetett, aki a háta mögött volt, így elég sokszor hátrafelé nézett. Szerencsére minden baj nélkül megérkeztünk.

Igazán nem tudtuk mire számíthatunk, mennyire látványos egy kert ebben az évszakban.

Stream garden

A kert több fajta részből áll (patakok kertje,

A süllyesztett kertben

süllyesztett kert, rózsakert, stb.) és bár nyilvánvalóban nem volt olyan látványos, mint nyáron lett volna, azért most is láttunk egy-két nagyon érdekes növényt, szép virágot.

Nagyon érdekes volt egy Dél Afrikából származó növény, aminek szúrós, gömb alakú termései voltak.

Elsétáltunk a kert végéig, ahol volt egy kis teaház. Mivel ma még nem ebédeltünk, és egy kicsit éhesek voltunk, betértünk egy kis süteményre és kávéra. Az almás sütemény igazán finom volt. 

Visszafelé az út a kaméliák útján vezetett, amelyik növény Angliában tavasszal virágzik.

Itt most is virágoztak. A kertnek lett volna még egy része, amit "Pokol völgyének" neveznek. Ezt a leírások szerint szándékosan vadon hagyják, most mégis az volt kiírva, hogy gondozás alatt áll. Ettől függetlenül meg lehetett volna nézni, de mégsem akartunk lesétálni a völgybe, hogy aztán újból fel kelljen gyalogolni. Így beértük ennyivel, és most egy másik buszmegállóba kellett gyalogolni, hogy visszatérjünk a városközpontba.

Bár terv szerint még vasárnap is eljövünk Funchalba, ha már itt voltunk, kihasználtuk az időt, hogy ma is sétálgassunk.

















Vasárnap reggel akartuk megnézni a piacot (Mercado dos Lavradores), de láttuk, hogy délután is nyitva volt, így betértünk. Ez a piac a szigeten a legnagyobb, és egy nagyon szép épületben kapott helyet. A halpiac kivételével (ami csak reggel látható) mindent láthattunk. Hihetetlen élmény volt végigsétálni.

Először a virágos árusokat láttuk, akik egy nemzeti viseletben árulták virágaikat.

Végigsétáltunk a földszinten, ahol mindenféle ismert és ismeretlen zöldségeket láttunk,

majd felmentünk az emeletre, ahonnal élmény volt lenézni a nyüzsgő csarnokra. Itt sok olyan gyümölcsöt láttunk, amiket korábban még nem, és némelyiket még meg is kóstolhattuk.

Miután megnéztük a piacot, elsétáltunk a katedrálishoz, mert az vasárnap a misék miatt nem biztos, hogy látogatható lett volna.

A katedrális 1514-ben volt felszentelve és egy ma is működő templom. Kívülről nem tűnik olyan sokatmondónak. A gazdagon faragott középső oltár a 16. századból való. A templomban keverednek a mór és európai építészeti elemek.

Ezután még sétálgattunk a városban, majd betévedtünk Madeira híres borászatának, a Blandy's-nek egy üzletébe, ahol vezetett túrát tartanak. 10 perc várakozás után indult a mai nap utolsó 30 perces túrája, amint részt vehettünk. 

Várakozás közben az üzletben még velem egyidős, (de még voltak öregebbek is) borokat is találtunk,

de az árára való tekintettel inkább nem vettük meg. :)

A túra alatt megtudtuk az alap információkat a 200 éves múltra visszatekintő madeirai borról, hogyan, milyen szölőből készítik, milyen hordókat használnak, stb.

A túra egy kis kótolóval zárult, ahol egy félédes bort ízlelhettünk meg. Szerintem nagyon hasonló volt ahhoz a borhoz, amit tegnap ittunk, igazán finom volt.

Mire végeztünk, már sötétedni kezdett, így már csak egy dolog volt hátra, egy vacsorázó helyet találni.

Némi séta és keresgélés után sikerült is egy helyet találni, ahol egy háromfogásos menüvel bírkóztunk meg.